Korán reggel keltem fel,és amint kinyitottam pilláim Zelo még javában aludt. Ez a srác mindig aranyos. Ha alszik,és kócos a kis haja,azzal olyan baba arca van. Kimásztam az ágyból és reggelit kezdtem el csinálni Zelonak. Ahogy a ramen illata egyre inkább kezdte betölteni a lakást,Zelo is lefáradt.
- Jó reggelt! -karolta át derekam és nyakamba puszit adott.
- Neked is álomszuszék! -mosolyogtam és elzártam a gázt a lábos alatt.
- Ez az én reggelim? -ringatott.
- Nem! Ez a MI reggelink! Talán elfelejtetted,hogy én is itt vagyok? -ugrott fel a hangom pár oktávval.
- Jaj de szeretlek!-puszilgatta a nyakam és erősen megszívta egy ponton.
- Én is téged! -fordultam meg és nyakát átkatolva lehúztam magamhoz egy csókra.
Egy francia csók után jól esett a reggeli és elkezdtem rendet tenni a lakásba. Felsöpörtem és felmostam míg Zelo akadályozott mindenben. Amikor fel akartam mosni akkor elrejtette előlem a felmosót de mindig megtaláltam. Amikor felporszivóztam akkor meg a szőnyeget bizerálta és rajta deszkázott. Komolyan olyan mint egy rossz kisgyerek.
Ahogy a takarítással végeztem elnyúltam a kanapén és szemeim lehunyva pihentem amikor két puha ajkat éreztem meg sajátjaimon. Viszonoztam a csókot majd ahogy szemeim kinyitottam megláttam Jungkookot.
- Te meg mit keresel itt?-akadtam ki.
- Gondoltam meglátogatlak!
- Nekem van barátom!-ütöttem vállába.
- Nem baj az!-vont vállat és ajkaimnak esett.
Vadul falta ajkaim,és hiába akartam ellenkezni kezeim lefogta és úgy csókolt tovább. Ahogy egymás ajkait faltuk,két kezet éreztem meg combajimon. Lepillantottam és megláttam Zelot.
- Ne is álmodozzatok! -löktem el magamtól Jungkookot.
- Miről is?-mosolygott Jungkook.
- Nem fogok dugni a pasimmal meg a haverommal!-fontam karba kezeim.
- Majd meglátjuk!-mosolygott Zelo és a hálószobába húzott.
Az ágyra dobott és a kezeimet összefogta,majd az ágytámlához kötözte,miközben vadul tolta nyelvét a számba.
Zeloval élmény csókolózni,hiszen vele lehet játszani,de viszontlehet vadul is tépászni az ajkait.
Ahogy a kezeim a bilincsek fogságába került Jungkook azonnal lecsapott lábaimra. A gatyámat leszerelte rólam és azonnal leráncigálta rólam a fehérneműm is. Időre sem várva,vette vállaira combajim,és nyelvével kezdte el simogatni nagyajkaim. Hangos sóhaj hagyta el ajkaim,és Kook egy váratlan pillanatba tolta be nyelvét,ajkaim közt. Zelo hajába akartam túrni de a bilincsek megakadályoztak ebben. Zeloval vad csókcsatába keveredtünk és nekiállt vetkőzni,pedig szívesen segitettem volna neki.
Jungkook egy ujját is betolta és ahogy belülről masszírozott,elmentem.
- Annyira finom vagy!-lökte el Zelot és megcsókolt.
- Idioták!-nyöszörögtem és Zelo belémnyomta magát. Jungkook alsó ajkára haraptam,és Zelo ütemetesen kezdett el bennem mozogni. Jungkook lerugdalta magárol a gatyáját és ajkaim közé nyomta kisebbik énjét. Nem haboztam,nyelvemmel azonnal kényezetni kezdtem amit hangos sóhajjal jutalmazott.
Zelo egyre gyorsabban mozgott és egy pillanatba megáltt majd pár erős lökéssel belémélvezett. Kitöltött,és lassan kicsúszott belőlem majd Jungkook,mielőtt elment volna ajkaim közül kihúzta magát és belém vágta kisebbik énjét.
Fülébe nyögtem és kzeim eloldozta,majd hátát végigkarmolva élveztünk el mind a keten.
- Meg kellene isnételnünk ezt a délutánt,nem?-javasolta Kook.
- Ne is álmodozzatok!-szuszogtam és Jungkook mellém dőlt.
Zelo is csatlakozott hozzánk és éreztem ahogy a kettejük nedve csorog a combomon. Odabújtam Zelohoz és Jungkook engem ölelve elaludt ahogy később én is.
Remélem tetszett Dongsaeng! Szeretlek!^^
2014. április 7., hétfő
2014. március 25., kedd
Érezd otthon,magad! (Zelo)
~Annyeong! ^^ Ismét egy OS-el jöttem! ^^ Remélem tetszeni fog Dongsaengnek az esti meséje! ^^ Jó olvasást,Drágám.! ♥~
Mint minden reggel,most is a vekker verte ki a szememből az édes álmot a szememből. Ahogy nyújtózkodtam,levertem a sárga "Zoo! A hónap dolgozója" feliratú bögrémet. Igen,jól gondoljátok,az állatkertben dolgozom. A pandáknál vagyok és néha napján a zsiráfoknál. Zira a kis zsiráf bébi,kötődik hozzám,amiért még jobban megszerettem az állatokat. Az a szeretet,ami belőlük árad,szinte felbecsülhetetlen,és aki ezt értékeli az rossz ember már nem lehet.
Ahogy kimásztam az ágyból,és a bögrém darabkáit,összesöpörtem,azon agyaltam,vajon,hogy fogom én ezt összeragasztani? Ahogy,csípőre tett kézzel,álltam a szobámban,és ezen agyaltam, a telefonom kezdett el csörögni a kedvenc dalomra. Ahogy kikutattam a paplan alól a telefonom,láttam,hogy a főnököm az,miután a szemembe lógott tincset eltűrtem fülem mögé.
- Igen? -szóltam bele,és a hangomon hallani lehetett,hogy épp most keltem fel.
- Jó reggelt! Be tudsz ma előbb jönni? -a főnököm sejtelmes hangja megrémisztett kicsit.
- Miért? -pislogtam nagyokat,mint egy hal.
- Ma fontos vendégek jönnek az állatkertbe,és Zirát fel kellene készítened! -ha megint valami Vásári Majom Show-ra kell felkészítenem szegény,tuti lerúgom a főnököm,most már!
- Felnőttek,vagy kisgyerekek?
- Külsőre felnőttek,de amúgy agyilag ovisok!
- Szóval egy banda?
- Igen. Légy 30 perc múlva légy a kifutóban. -és ezzel letette a telefont.
Utálom,mikor ezt csinálja. Egyszerűen ki nem állhatom,amikor az állatokat kiteszik köz tárgynak. Ez nem helyes! Az állatoknak is vannak érzései,még ha sok ember,nem is érti meg ezt. Sajnos,az állatkertbe látogatók háromnegyed része,azért jön el az állatkertbe,hogy: "De szép!" "Az micsoda?" "Az milyen állat?" "Vigyázz,mert megesz!"
Akárhányszor kint vagyok,hogy gondozzam a pandáimat,mindig ezt hallom. Elszomorít ez az egész. Én azért vagyok állatok között,mert imádom őket. Minden állatnak megvan a maga szépsége. Még a kígyóknak is,amikkel a kisgyerekek,egymást ijesztgetik.
Ahogy összeszedtem magam,a hajam felkötöttem,és elindultam melóba. Lecsekkoltam,és mentem átöltözni. Lassan ballagtam Zira istállójához,és a kifutóban megálltam,és simogattam a hatalmas állatot. A főnök kijött,és elmondta,hogy a nagy karámban a B.A.P fellépése után lesz egy műsorunk. Mit sem törődve a látogatókkal,kezdtünk el gyakorolni,és Zira meg én,kivonultunk a hátsó karámba,ahol senki nem lát minket. Minden utasításomat teljesítette. Meghajol,ha én is. Kiölti a hosszú nyelvét ha én is. Az almát elveszi a kezemből,ha én eszem. Mindent tud,és mindent csak átismételtünk. Ahogy visszavezettem az istállóba a hatalmas állatot,megsimogattam,és kimentem megnézni,hogy hogy áll a kóceráj. Ahogy megálltam,sok fiú építette fel a színpadot,és valaki hátulról meglökött.
- Oh,bocsi! -nézett le rám a magas srác.
- Látom akkora vagy,hogy nem nézel a lábad elé! -néztem fel rá.
- Zsiráf! Nem gázolunk el aprócska csinos lányokat! -ugrott le a színpad tetejéről egy fiú.
- Nem vagyok zsiráf! -nyafogott a langaléta.
- Nem is! Nincs benned annyi érzés! -hagytam ott a kis "zsiráfot" és arra lettem figyelmes,hogy követ. - Problem? -fordultam meg tengelyem körül.
- Segíthetek valamiben? Ha már egyszer fellöktelek! -nézett le rám.
- Gyere. -vontam vállat és visszamentem Zirához a fiú kíséretében.
Ahogy a zsiráfokhoz értünk,elmosolyodtam,és az én gyöngyörű Zirám,már jött is hozzám oda. Imádom,ahogy a közeledése lágy,és nőies,pont mint egy piramadonnáé. Eszembe jutott,amit a haverjai mondtak a srácnak: "Zsiráf".
- Érezd otthon magad! -mosolyogtam rá,és egy durcis fejjel követett az istállóba.
- Ez egy zsi..zsi..zsiráf? -pislogott a srác.
- Igen ám! -mosolyogtam és simogattam Zirát.
- Amúgy a nevem Zelo.
- Mimi! -mutatkoztam be. -Ő pedig Zira. Zira,Ő egy bébizsiráf,Zelo. -mutattam be Őket egymásnak,és Zelo ezen is durcizott.
Olyan mint egy rossz kisgyerek,komolyan. Ha Ő beszól,az semmi,de ha én,akkor már durci. Rosszabb,mint némelyik plasztik cica.
Ahogy Zirával gyakoroltunk,észrevettem,hogy Zelo inkább engem les,mintsem eme gyönyörű állatot. Mit sem törődve vele,pihentünk mind a ketten kimentünk,és Zira pedig evett,egy kis jutalom kaját.
Mi Zeloval rengeteget dumáltunk,végül a menedzser elrántotta mellőlem,és próbáltak. Zelo nagyon jól rappelt,és kezdtem megkedvelni. Ahogy kezdett lemenni a nap,a fiúk felléptek,és a műsorunkat leadtuk Zirával. Nagy tapsvihar lett a jutalmunk,amely jól esett nekem is,és még Zirának is. Visszavezettem a zsiráfomat az istállóba,és amikor elköszöntem tőle,ráfordultam Zelora. Hatalmas szemekkel néztem szemeibe,és hal módjára nagyokat pislogtam. Elmosolyodott,majd karja körbeölelte derekam. Kicsit közelebb húzott magához,és lábára álltam. Így már nagyjából egy szintben volt a szemünk,és csak pislogtam rá.
- Én..nem..akar..vagyis... -dadogtam össze-vissza,és mire össze akartam tenni egy értelmes mondatot,elszálltam.
Teljesen felpezsdített Zelo puha párnái az enyémen. Viszonoztam csókját félve,és engem ölelő karjai,kicsit jobban ölelte át kicsi testem,és ezzel bíztatott,s heves csókcsata lett a végén. Nem akartam elválni tőle,mert isteni és édes csókja volt,de valaki löködött engem hátulról. Ahogy felnéztem,Zira volt az.
- Látod..? Még a zsiráf is azt akarja,hogy velem légy! -mosolygott rám Zelo.
- Mert a családtagod segít neked! -mosolyogtam rá gúnyosan,és kézen fogva elhagytuk az állatkertet,és eggyüt romantikáztuk át az egész éjszakát.!
 |
| ~ Zelo ~ |
Mint minden reggel,most is a vekker verte ki a szememből az édes álmot a szememből. Ahogy nyújtózkodtam,levertem a sárga "Zoo! A hónap dolgozója" feliratú bögrémet. Igen,jól gondoljátok,az állatkertben dolgozom. A pandáknál vagyok és néha napján a zsiráfoknál. Zira a kis zsiráf bébi,kötődik hozzám,amiért még jobban megszerettem az állatokat. Az a szeretet,ami belőlük árad,szinte felbecsülhetetlen,és aki ezt értékeli az rossz ember már nem lehet.
Ahogy kimásztam az ágyból,és a bögrém darabkáit,összesöpörtem,azon agyaltam,vajon,hogy fogom én ezt összeragasztani? Ahogy,csípőre tett kézzel,álltam a szobámban,és ezen agyaltam, a telefonom kezdett el csörögni a kedvenc dalomra. Ahogy kikutattam a paplan alól a telefonom,láttam,hogy a főnököm az,miután a szemembe lógott tincset eltűrtem fülem mögé.
- Igen? -szóltam bele,és a hangomon hallani lehetett,hogy épp most keltem fel.
- Jó reggelt! Be tudsz ma előbb jönni? -a főnököm sejtelmes hangja megrémisztett kicsit.
- Miért? -pislogtam nagyokat,mint egy hal.
- Ma fontos vendégek jönnek az állatkertbe,és Zirát fel kellene készítened! -ha megint valami Vásári Majom Show-ra kell felkészítenem szegény,tuti lerúgom a főnököm,most már!
- Felnőttek,vagy kisgyerekek?
- Külsőre felnőttek,de amúgy agyilag ovisok!
- Szóval egy banda?
- Igen. Légy 30 perc múlva légy a kifutóban. -és ezzel letette a telefont.
Utálom,mikor ezt csinálja. Egyszerűen ki nem állhatom,amikor az állatokat kiteszik köz tárgynak. Ez nem helyes! Az állatoknak is vannak érzései,még ha sok ember,nem is érti meg ezt. Sajnos,az állatkertbe látogatók háromnegyed része,azért jön el az állatkertbe,hogy: "De szép!" "Az micsoda?" "Az milyen állat?" "Vigyázz,mert megesz!"
Akárhányszor kint vagyok,hogy gondozzam a pandáimat,mindig ezt hallom. Elszomorít ez az egész. Én azért vagyok állatok között,mert imádom őket. Minden állatnak megvan a maga szépsége. Még a kígyóknak is,amikkel a kisgyerekek,egymást ijesztgetik.
Ahogy összeszedtem magam,a hajam felkötöttem,és elindultam melóba. Lecsekkoltam,és mentem átöltözni. Lassan ballagtam Zira istállójához,és a kifutóban megálltam,és simogattam a hatalmas állatot. A főnök kijött,és elmondta,hogy a nagy karámban a B.A.P fellépése után lesz egy műsorunk. Mit sem törődve a látogatókkal,kezdtünk el gyakorolni,és Zira meg én,kivonultunk a hátsó karámba,ahol senki nem lát minket. Minden utasításomat teljesítette. Meghajol,ha én is. Kiölti a hosszú nyelvét ha én is. Az almát elveszi a kezemből,ha én eszem. Mindent tud,és mindent csak átismételtünk. Ahogy visszavezettem az istállóba a hatalmas állatot,megsimogattam,és kimentem megnézni,hogy hogy áll a kóceráj. Ahogy megálltam,sok fiú építette fel a színpadot,és valaki hátulról meglökött.
- Oh,bocsi! -nézett le rám a magas srác.
- Látom akkora vagy,hogy nem nézel a lábad elé! -néztem fel rá.
- Zsiráf! Nem gázolunk el aprócska csinos lányokat! -ugrott le a színpad tetejéről egy fiú.
- Nem vagyok zsiráf! -nyafogott a langaléta.
- Nem is! Nincs benned annyi érzés! -hagytam ott a kis "zsiráfot" és arra lettem figyelmes,hogy követ. - Problem? -fordultam meg tengelyem körül.
- Segíthetek valamiben? Ha már egyszer fellöktelek! -nézett le rám.
- Gyere. -vontam vállat és visszamentem Zirához a fiú kíséretében.
Ahogy a zsiráfokhoz értünk,elmosolyodtam,és az én gyöngyörű Zirám,már jött is hozzám oda. Imádom,ahogy a közeledése lágy,és nőies,pont mint egy piramadonnáé. Eszembe jutott,amit a haverjai mondtak a srácnak: "Zsiráf".
- Érezd otthon magad! -mosolyogtam rá,és egy durcis fejjel követett az istállóba.
- Ez egy zsi..zsi..zsiráf? -pislogott a srác.
- Igen ám! -mosolyogtam és simogattam Zirát.
- Amúgy a nevem Zelo.
- Mimi! -mutatkoztam be. -Ő pedig Zira. Zira,Ő egy bébizsiráf,Zelo. -mutattam be Őket egymásnak,és Zelo ezen is durcizott.
Olyan mint egy rossz kisgyerek,komolyan. Ha Ő beszól,az semmi,de ha én,akkor már durci. Rosszabb,mint némelyik plasztik cica.
Ahogy Zirával gyakoroltunk,észrevettem,hogy Zelo inkább engem les,mintsem eme gyönyörű állatot. Mit sem törődve vele,pihentünk mind a ketten kimentünk,és Zira pedig evett,egy kis jutalom kaját.
Mi Zeloval rengeteget dumáltunk,végül a menedzser elrántotta mellőlem,és próbáltak. Zelo nagyon jól rappelt,és kezdtem megkedvelni. Ahogy kezdett lemenni a nap,a fiúk felléptek,és a műsorunkat leadtuk Zirával. Nagy tapsvihar lett a jutalmunk,amely jól esett nekem is,és még Zirának is. Visszavezettem a zsiráfomat az istállóba,és amikor elköszöntem tőle,ráfordultam Zelora. Hatalmas szemekkel néztem szemeibe,és hal módjára nagyokat pislogtam. Elmosolyodott,majd karja körbeölelte derekam. Kicsit közelebb húzott magához,és lábára álltam. Így már nagyjából egy szintben volt a szemünk,és csak pislogtam rá.
- Én..nem..akar..vagyis... -dadogtam össze-vissza,és mire össze akartam tenni egy értelmes mondatot,elszálltam.
Teljesen felpezsdített Zelo puha párnái az enyémen. Viszonoztam csókját félve,és engem ölelő karjai,kicsit jobban ölelte át kicsi testem,és ezzel bíztatott,s heves csókcsata lett a végén. Nem akartam elválni tőle,mert isteni és édes csókja volt,de valaki löködött engem hátulról. Ahogy felnéztem,Zira volt az.
- Látod..? Még a zsiráf is azt akarja,hogy velem légy! -mosolygott rám Zelo.
- Mert a családtagod segít neked! -mosolyogtam rá gúnyosan,és kézen fogva elhagytuk az állatkertet,és eggyüt romantikáztuk át az egész éjszakát.!
2014. március 22., szombat
Mondtam,hogy visszakapod! (Jungkook +18)
Annyeong :) Ezt a kis OS-t,Dongsaeng-nek írtam! ^^ Remélem tetszeni fog,Drágám! ♥ Jó szórakozást! ;)
Ahogy leszálltam barátnőm motorjáról,Ő leállította a motort. Visszanéztem rá,és kicsit megremegett a lábam.
- Csak nem félsz? -nézett rám.
- Nem! -mondtam határozottan,és haptákba vágtam magam.
- Akkor,hogy-hogy remeg az a szép kis lábad? -mosolygott perverzül.
- Mert...mégis csak a főnököm fia! -sütöttem le szemeim.
- Hidd el! Akkor még jobban élvezni fogod! -mosolygott rám,majd megfogta a kezem. -Ügyes kislány leszel! -csókolt meg,majd elengedett és elment.
Összerendeztem magamon a bőrruhát,majd a magassarkú csizmámba rejtettem a cetlit,amin a srác neve van.
Ahogy leszálltam barátnőm motorjáról,Ő leállította a motort. Visszanéztem rá,és kicsit megremegett a lábam.
- Csak nem félsz? -nézett rám.
- Nem! -mondtam határozottan,és haptákba vágtam magam.
- Akkor,hogy-hogy remeg az a szép kis lábad? -mosolygott perverzül.
- Mert...mégis csak a főnököm fia! -sütöttem le szemeim.
- Hidd el! Akkor még jobban élvezni fogod! -mosolygott rám,majd megfogta a kezem. -Ügyes kislány leszel! -csókolt meg,majd elengedett és elment.
Összerendeztem magamon a bőrruhát,majd a magassarkú csizmámba rejtettem a cetlit,amin a srác neve van.
"Jungkook"
Az vaskaput belöktem,és becsaptam magam mögött. A rózsabokrok mellett elmentem,és egy rózsát leszakítottam. Hajamba tűztem,és így álltam meg az ajtó előtt,melyet két őr őrzött. A kezemről lecsúsztattam a fekete kesztyűt,majd a csuklómat az egyik őr elé tartottam. Farzsebéből elővéve egy kis lámpát,rávilágított a csulómra,s a csuklómon megjelenő csillag jelezte,hogy a beléphetek. A kezem visszacsúztattam a kesztyűbe,majd bementem.
Bent örömlányok vonaglottak a férfiak előtt,és egy korosabb nő,jött oda hozzám. Tudtam,hogy Ő lesz az,aki odaadja a szerszámokat nekem.
- Ülj csak le! -mosolygott,és leültem a székbe.
A hajamat felkötötötte,és egy álarcot kaptam. Csak a szemem takarta,ami még vonzóbbá tett. A bőrruhámon kicsit fényesített,majd a derekamra csatolta az övtáskát melyben a bilincs,a sokkoló és a kis bicska volt. Az ostort is bedugta az övtáska oldalán lévő kis tartóba,és az álarcomon szorított,majd elengedett.
- Csak ügyesen kicsilány! -mosolygott,és a 6.-os szobába vezérelt.
Ahogy beléptem a szobába a srác,az ágyhoz volt kötözve. Az ajtót berúgtam magam mögött,és az ostorral csaptam egyet. A srác összerezzent,és remgett a lába. Édes volt,így kiszolgáltatottan.
- Jaj,de kis félős valaki. -kuncogtam.
- Kérlek ne bánts! -nyöszörgött.
- Eszem ágában sincs bántani,Kedvesem! -húztam végig rajta az ostort.
- Akkor miért vagy itt? -nézett szemeimbe,ahogy fölé másztam.
- Eszem ágában sincs bántani,Kedvesem! -húztam végig rajta az ostort.
- Akkor miért vagy itt? -nézett szemeimbe,ahogy fölé másztam.
- Azért,hogy kicsit kínozzalak! -húztam végig nyakán a nyelvem.
- Annyira gyönyörű vagy. -mosolygott és alig bírta magállni,hogy hozzám érjen,de a kötél,amely a kezét rabságba tartotta megakadályozta.
- Ne is álmodozz,hogy hozzám érsz,Kook. -mosolyogtam,és egy nyelves csókot adtam neki,amit viszonzott.
- Ne is álmodozz,hogy hozzám érsz,Kook. -mosolyogtam,és egy nyelves csókot adtam neki,amit viszonzott.
Lassan leemelkedtem róla,és az ostort végighúztam a lábain,majd rácsaptam,és hangosan felnyögött. Imádtam a hangját,ahogy felnyög,de mégis élvezi a helyzetet. A másik lábára is rácsaptam,kicsit erősebben,és hangosan felnyögött. Az ostort félre dobtam,és rámásztam. Végighúztam a bicskát a karján,és szemei nagyra tágultak. Nekiállt mocorogni,de mindhiába. Ez csak egy kis félemlítő játék,és Jungkook-nál is meglett a hatás. Lassan elrejtettem a bicskát az öv táskámba,és Jungkook csípőjére ültem.
Felnyögött,és éreztem,hogy már keményedik kisebbik énje. Előre-hátra mozgattam a csípőm,és ezzel még jobban kínoztam. Vagdalta magát ide-oda,de nem hagytam,hogy hozzám érjen. Ez volt a feladatom,hogy felizgassam,és otthagyjam. Ám,az a nagy helyzet,hogy nekem is bejött ez az egész. A hangja,az arca és a srác is. Maradtam rajta,és a nyakát szívtam ki amit apró sóhajokkal jutalmazott,és kicsit megsajnáltam,hogy nem érhet hozzám,de élveztem,ahogy szenved. Már állt mint a cövek,és ez még jobban fokozta az én vágyaim is.
A bokszerét lassan lehúztam róla,és ráültem a csípőjére. Teljesen bevadult. Alulról lökte felfelé a csípőjét,és nyakába martam. Lassan eleresztettem a kezeit,és egyből rámarkolt a fenekemre,és erőszakosan hatolt belém,amire fülébe nyögtem. Maga alá gyűrt,és hagytam,hogy kiélje magát végre. Nagyon beindult,és tetszett a vadsága,és az,hogy végre megkönnyebbültet végre. Erőseket lökött,és karmaimmal végigszántottam a hátán,majd egy erős lökésnél mind a ketten elmentünk.
- Még vissza kapod! -dörmögte a fülembe,és legurult rólam,majd elaludt.
Ott akartam maradni,nézni,ahogy alszik,de végül is inni akartam,és felkeltem. Összerendeztem magamon a ruhát,majd mielőtt távoztam volna az ostorral rávágtam az oldalára egyet,amire leesett az ágyról.
- Szeretlek édes! -hintettem felé egy puszit,majd leléptem.
A történtek óta eltelt 2 hét. Élem az életem,bulizok az éjszakában,és ha kell kínzom a pasikat. Épp a barátnőmmel tartottunk haza egy buliból,mikor Jungkook a kis kuncsaft megjelent.
- Mit akarsz? -kuncogtam,mert nagyon elszántnak tűnt.
- Téged! -mosolygott.
- Melyik pizsidben álmodtad édes? -mosolyogtam és a barátnőm otthagyott minket.
- Ne is ellenkezz! -nyomott a falnak.
- Ki mondta,hogy akarok? -túrtam hajába,és megcsókolt.
Viszonoztam a csókját,majd elengedett. Szemeibe néztem,amikben a csillagok ragyogtak,és kívántam. Piszkosul kívántam.
Valamerre egy hotel felé támolyaogtunk el,ahol Jungkook otthonos mozgott,és az ágyra döntött. Egymás ajkait vadul téptük. Megint olyan vad volt,mint amikor én kínoztam. Ám kezdett feltűnni,hogy rajta,még van bokszer,és én meg már meztelen vagyok. Aztán mire észbe kaptam a bilincs kattanása vert ki a gondolataimból. Jungkook az ágy háttámlájához bilincselte a kezeim,és megcsókolt. Viszonoztam a csókot,és éreztem,ahogy valamit végighúz a combomon,majd hirtelen egy ostorral csapott meg. Fájt,nem tagadom,és ezt tudtára is adtam. Élvezte a kínzásom. Rám mászott,és a nyakam ostromolta. Egyszer csak leállt,és éreztem,teljesen feltüzelt.
- Mondtam,hogy visszakapod!-suttogta fülembe,és nagyon lassan hatolt belém.
Nagyon de nagyon kínzó volt,és mivel Ő sem bírta tovább,erősen belökte magát. Így maradt egy darabig,és azt hittem megbolondulok. Lassan húzódott ki,és amikor épphogy csak a hegye volt bent,erősen visszalökte magát. Nagyon de nagyon szét akartam karmolni a hátát,de a kezeim a bilincsbe voltak zárva,amiért szét tudtam volna tépni Jungkookot. Aztán ahogy szenvedtem a lökéseitől,eloldozta a kezem,és erőseket lökött,majd bent tartotta magát,és amikor a karmaim belé engedtem elélveztünk mind a ketten.
Csak pihegtünk,és moccani se bírtam,s Ő a hajammal játszott.
- Mondtam,hogy visszakapod,nem? -mosolygott.
- Mondtad. -mosolyogtam rá.
- Elárulod a neved?
- Sayu. -mosolyogtam rá.
- Gyönyörű név egy vadmacskához. -húzott magára,és így karöltve a paplan melege alatt elaludtunk.
A bokszerét lassan lehúztam róla,és ráültem a csípőjére. Teljesen bevadult. Alulról lökte felfelé a csípőjét,és nyakába martam. Lassan eleresztettem a kezeit,és egyből rámarkolt a fenekemre,és erőszakosan hatolt belém,amire fülébe nyögtem. Maga alá gyűrt,és hagytam,hogy kiélje magát végre. Nagyon beindult,és tetszett a vadsága,és az,hogy végre megkönnyebbültet végre. Erőseket lökött,és karmaimmal végigszántottam a hátán,majd egy erős lökésnél mind a ketten elmentünk.
- Még vissza kapod! -dörmögte a fülembe,és legurult rólam,majd elaludt.
Ott akartam maradni,nézni,ahogy alszik,de végül is inni akartam,és felkeltem. Összerendeztem magamon a ruhát,majd mielőtt távoztam volna az ostorral rávágtam az oldalára egyet,amire leesett az ágyról.
- Szeretlek édes! -hintettem felé egy puszit,majd leléptem.
A történtek óta eltelt 2 hét. Élem az életem,bulizok az éjszakában,és ha kell kínzom a pasikat. Épp a barátnőmmel tartottunk haza egy buliból,mikor Jungkook a kis kuncsaft megjelent.
- Mit akarsz? -kuncogtam,mert nagyon elszántnak tűnt.
- Téged! -mosolygott.
- Melyik pizsidben álmodtad édes? -mosolyogtam és a barátnőm otthagyott minket.
- Ne is ellenkezz! -nyomott a falnak.
- Ki mondta,hogy akarok? -túrtam hajába,és megcsókolt.
Viszonoztam a csókját,majd elengedett. Szemeibe néztem,amikben a csillagok ragyogtak,és kívántam. Piszkosul kívántam.
Valamerre egy hotel felé támolyaogtunk el,ahol Jungkook otthonos mozgott,és az ágyra döntött. Egymás ajkait vadul téptük. Megint olyan vad volt,mint amikor én kínoztam. Ám kezdett feltűnni,hogy rajta,még van bokszer,és én meg már meztelen vagyok. Aztán mire észbe kaptam a bilincs kattanása vert ki a gondolataimból. Jungkook az ágy háttámlájához bilincselte a kezeim,és megcsókolt. Viszonoztam a csókot,és éreztem,ahogy valamit végighúz a combomon,majd hirtelen egy ostorral csapott meg. Fájt,nem tagadom,és ezt tudtára is adtam. Élvezte a kínzásom. Rám mászott,és a nyakam ostromolta. Egyszer csak leállt,és éreztem,teljesen feltüzelt.
- Mondtam,hogy visszakapod!-suttogta fülembe,és nagyon lassan hatolt belém.
Nagyon de nagyon kínzó volt,és mivel Ő sem bírta tovább,erősen belökte magát. Így maradt egy darabig,és azt hittem megbolondulok. Lassan húzódott ki,és amikor épphogy csak a hegye volt bent,erősen visszalökte magát. Nagyon de nagyon szét akartam karmolni a hátát,de a kezeim a bilincsbe voltak zárva,amiért szét tudtam volna tépni Jungkookot. Aztán ahogy szenvedtem a lökéseitől,eloldozta a kezem,és erőseket lökött,majd bent tartotta magát,és amikor a karmaim belé engedtem elélveztünk mind a ketten.
Csak pihegtünk,és moccani se bírtam,s Ő a hajammal játszott.
- Mondtam,hogy visszakapod,nem? -mosolygott.
- Mondtad. -mosolyogtam rá.
- Elárulod a neved?
- Sayu. -mosolyogtam rá.
- Gyönyörű név egy vadmacskához. -húzott magára,és így karöltve a paplan melege alatt elaludtunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)